Behind The Walls

Készen állsz, hogy átlépd a szanatórium kapuit?

Behind The Walls

You have two choices. You either live, or you die.
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Korlátozás


Arányok:
Nők: 24
Férfiak: 12

Patients: 20
Doctors: 4
Nurses: 3
Residents: 5
Ghosts: 0
Creatures: 0
Victims: 4
Links
.. click, click, click!







Chatbox
.. stairway to heaven.

Latest topics
» Vampsite FRPG
Szer. Dec. 17, 2014 5:50 am by Amanda B. Lawrence

» EOF - Empire of Fantasy
Pént. Szept. 06, 2013 7:53 am by Vendég

» Prison
Vas. Aug. 11, 2013 8:03 am by Vendég

» Dita D'amrosio
Vas. Júl. 07, 2013 2:57 am by Dita D'amrosio

» Caleb A. Bristol
Szomb. Júl. 06, 2013 8:20 am by Caleb A. Bristol

» Got a Secret can you keep it? ... | Pretty Little Liars RPG
Szer. Júl. 03, 2013 2:13 am by Vendég

» The Originals
Hétf. Jún. 03, 2013 6:35 am by Vendég

» Dark Dreams
Vas. Jún. 02, 2013 1:48 am by Vendég

» Art war! FRPG
Pént. Május 31, 2013 10:57 pm by Vendég

Top posters
Belizaire Roux
 
Harlow Williams
 
Dr. Floyd Schneider
 
Dylan Moore
 
Amanda B. Lawrence
 
Alex Blackbloom
 
Anthony Mason
 
Dr. Oliver Thredson
 
Alison Ross
 
Nina Steele
 
Our Friends
.. they're not harmless.


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (19 fő) Vas. Jan. 06, 2013 9:56 am-kor volt itt.
Credit ©
.. you'll steal, we'll skin.
Az oldal egy részét az American Horror Story: Asylum c. sorozatból vettük. A másik fele, a Dark Haven High ötlete Mary Eunice McKee és Dr. Oliver Thredson szüleménye. Ahogyan a története is.
Az oldalon található képek, kódok mind a no-way-out tulajdonában állnak. A Poster-Profil-t köszönjük a mi egyetlen Kötinknek. A lopás komoly következményeket von maga után.

Share | 
 

 Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Dr. Floyd Schneider
Doctor
avatar

ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Briarcliff Manor
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 271
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    Pént. Márc. 15, 2013 5:40 am

Sophie & Floyd


Kezeimet kérdésére rögtön összefonom a mellkasomon, majd kérdőn pillantok rá, azonban kérdést még sem teszek fel, mert fölösleges lenne. Nem különösebben érdekel, hogy ki tette oda azt az átkozott mappát az ő irataival, az sokkal nagyobb gondot okozott a tudat, hogy itt van, s újra belefolyt az életembe, mert lássuk be, hogy ezek után nem telik el úgy nap, hogy túlságosan nyugodtan tudnék dolgozni, ugyanis nem könnyű kihozni határozott nyugalmamból, de neki most sikerült, elvégre minden embernek akadnak olyan személyek az életében, akiket nem kíván újra látni különböző okok miatt, számomra a legtöbben – közöttük ő is – ilyen személy.
– Egészen eddig azt hittem, hogy legalább egyszer már minden itt dolgozóval találkoztam, nagyon remélem, hogy nem ér újra ilyen meglepetésnagyon remélem, teszem hozzá magamban, mondjuk valamilyen szinten be kell, hogy lássam, hogy erre viszonylag kevés az esély, de valóban nem fogom különösebben bánni, hogyha nem kerül elő még egy-két újabb régi személy, aki megkavarhatja a szálakat, amik már hónapok óta viszonylagos nyugalomban voltak.
Magamban már sikerült megállapítanom, hogy az eredeti kérdésre már egyikünk sem kap választ, legalább is hallva az övét, biztos, hogy nem, így nem is erőltetem tovább. Fölösleges lenne, tekintve, hogy már nem is tudom pontosan mi volt az eredeti kérdés, hiába telt el pár másodperc, túlságosan lefoglalt az, hogy egészen egyszerűen képes legyek elhinni, hogy ő valóban igazi és nem pedig csak egy puszta képzelgés, amely túlságosan is élethű. Valahol hiába reménykedem ebben, tudom, hogy ő valódi, éppen ezért átkozom is őt.
– Egykor az voltam – jelentem ki hasonló hangsúllyal, mint ahogyan ő is, végtére is ez valóban így volt, de mindez pusztán már csak múlt idő, az évek engem is megváltoztattak, más irányba tereltek, mint amerre a terveim szerint terelniük kellett volna, de végül is minden változik, ahogy ő is mondta, vagy valahogy hasonlóan fogalmazott, de a lényeg ugyan az.
– Veheted annak – rántom meg egy hanyag mozdulattal a vállamat, viszont mégis – de tényleg jobb lenne, ha mindketten inkább mennénk a dolgunkra, nyilván nem szívesen tartózkodsz itt többet, mint amennyit kellene, minden bizonnyal még látjuk egymást, további szép estét – egy biccentést követve döntöttem el, hogy ideje távozni mindkettőnknek, hiába hogy a beteg nem megy sehova, a munkaidőmet szerettem volna én is mihamarabb letudni, most viszont még legalább három órán át itt kell lennem, s ez az idő mostantól meglehetősen lassan fog telni, s minden bizonnyal aligha fogok tudni figyelni a betegeimre.

Köszönöm a játékot! Smile

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Dr. Schneider


You said the heaven ablaze in my eyes, and look at me: I wear a halo ...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Sawyer
Nurse
avatar

ϟ KOR : 88
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Briarcliff Manor
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 22
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    Csüt. Márc. 14, 2013 10:43 am


TO GRR


*valahol. valamikor. útban kifelé, egy folyosón.*
a mindig egyenes, sosem köntörfalazó flyod. hah, ezt úgy mondom, mintha ismerném. mintha tudnám, hogy kicsoda ő valójában. egész életemben kétszer találkoztunk. bár azt mondhatnám, hogy egész idáig titokban követtem őt, mint valami árnyék. de sajnos nem így van, elképzelni sokszor elképzeltem. tervezgettem, milyen lesz majd látni. tudtam, hogy nem lehetek közvetlen mellette. egészen mostanáig. ettől a pillanattól kezdve végig fogom kísérni az életét. ott leszek minden fontos alkalomkor, nem fogom hagyni. magamhoz fogom édesgetni, mert magamhoz tudom. ő is csak egy férfi, ráadásul egy meggyötört, lelki sérült férfi. gyanítom, hogy a gyász vezette eddig, biztos nem könnyű neki. érzékeltetni akarom vele, azt amit nekem át kellett élnem. sírjon, omoljon össze, hadd tiporjam el. és akkor végre a föld felszínével teszem egyenlővé. hm, már érzem a győzelem édes ízét. összefut a nyál a számba, annyira közel érzem már. de nem szabad elfelejtenem, hogy a győzelem előtt még hosszú az út. hosszú és rögös, azonban nekem megéri. ez éltetett az elmúlt években.
- tíz vagy tizennégy- vállat vonok tetetett kimértséggel.- nekem igazából már pillanatnak tűnt.
természetesen ez nem így van. félőrült állapotban vártam, hogy végre találkozzunk.
- hát igen, az egy lezárt dokumentum- helyeslek.
micsoda meglepetés! mindjárt megszakad a szívem. nekem igenis hiányzott. azzal teltek az itt lévő napjaim, hogy magam elé képzeltem arcát, és gondolatban porrá zúztam azt. hamarosan, majd megfogja érezni a hiányomat. és elérem, hogy hiányozzak neki. rimánkodhat bárhogy, én meg fogom torolni a bűneit. mert szenvednie kell.
mosolyogva állom szúró tekintetét, talán még egy kis feszélyezetlen vidámságot engedek meg magamnak. de mindez csupán látszat. ha valaha is... ha valaha is úgy gondoltam, hogy jó ember, akkor mindez megváltozott azon az éjszakán.
- igen, ez valóban érdekes- mondom neki továbbra is állva a pillantását.- én sem értem. remélem tudod, hogy a kis célozgatásod ellenére sem én tettem oda- vonom fel a szemöldökömet.
tudom, hogy azt hiszi, én voltam. ugyan, ha ismerne, tudná, hogy az ilyen nem az én műfajom. túlságosan is közönséges, és hiányzik belőle a kreatív elme.
- hm, kérdésre kérdés a válasz- hümmögök.- cseles vagy- térek ki én is a válaszadás elől.
félrebillentett fejjel nézem, ahogy még jobban kitér az utamból. ugyan, kis naiv! én akarnám itt hagyni? mikor csak most találkozunk először? minél hamarabb kezdem el a beetetését, annál jobb. nemet intek a fejemmel. floyd, engem így nem tudsz lerázni, ha ez a célod. bár nem úgy tűnik, mintha meg akarna szabadulni tőlem. még...
- kiváló doktor lehetsz- jegyzem meg szárazon.- hatalmas megtiszteltetésnek veszem, hogy inkább velem vagy, mint a betegeiddel.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dr. Floyd Schneider
Doctor
avatar

ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Briarcliff Manor
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 271
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    Csüt. Márc. 07, 2013 10:38 am

Sophie & Floyd


Kimért bólintással válaszoltam a kérdésére, hiszen a nyilvánvalót kár is lett volna tagadni, főként azért mert már elszóltam magam, s különben sem voltam olyan hangulatban, hogy felesleges köröket futtassunk le, amelyekkel inkább csak a másik idegeit húznánk, viszont sehova sem haladnánk.
– Éppen az egyik betegnek az iratait akartam elrakni – kezdek bele, s ugyan viselkedésemet néha magam is képtelen vagyok megérteni, a saját elménk néha még ön-önmagunk számára is olyan irracionálisan cselekszik, amelyekre magyarázatot aligha találhatunk, s néha napján az orvosi könyvek kevesebb tapasztalatot adnak, mint maga a való élet – tudod, először azt gondoltam, hogy egy új beteg lehet, aki most került ide – folytatom, egy pillanat erejéig elgondolkozva vonom össze szemöldökömet – azonban jobban megnézve a kórlapot, rá kellett jönnöm, hogy ez egy lezárt dokumentum, aminek nem az én irodámban lenne a helye, hanem a raktárban, hiszen nagyjából tíz éve történt, nem igaz? Valami ilyesmi, mindegy nem is ez e lényeg – ezt az utolsó megjegyzést csupán egy vállrándítással intéztem el, ugyanis hogy mire akarok kilyukadni már nagyjából sikerült is felvezetnem, s bár nem titkolom, hogy hosszúra nyúlt, már sejtheti, hogy mire is megy ki a játék – szó se róla, egyáltalán nem hiányoztál az életemből – kijelentésem egy kissé keménynek hangzott még számomra is, hiszen egyértelműen elutasítóan viselkedem vele, azonban ez pusztán csak óvatosság, hiszen egy ilyen embernek – főleg, ha egy orvos, egész pontosan egy olyan orvos, akiről terjengenek "bizonyos" pletykák, illetve sokaknak a bögyében vagyok, akkor pláne nem árt, ha figyel, hiszen ki tudja, az őrültek között, melyik őrült vágyik arra, hogy vérszomjasan lecsaphasson ránk. Paranoia jeleit ugyan hiába mutatom, én magam tisztában vagyok azzal, hogy minden rendben van az elmémmel – bár, minden őrült és gyogyós ezt mondja, nemde? – Szóval igazán furcsállom, hogy "egészen véletlenül" pont a te iratod kerül az én kezem alá, ilyen még nem fordult elő velem... – tekintetemet az övébe fúrom, mintha valamiféle magyarázatot várnék arra, hogy miként került az ő irata – amelyet már lezártak és rég a "kukában" kellett volna lennie – az én friss irataimhoz. Azt hiszem, ha követjük az elméletemnek ezt a részét, érthető gyanakvásom oka, s érthető az is, hogy nem véletlenül feltételezem azt, hogy esetleg ő csempészte oda.
Megvonom a vállamat.
– Különösebben nem érdekel, csak gondoltam ennyi év után... miért ne érdekelhetne? – ahelyett, hogy válaszoltam volna a kérdésére, inkább egy másikkal feleltem helyette, terelni akartam a választ, mert nem tudtam mivel előállni, hiszen minden csak úgy függött a levegőbe, a dolgok érthetetlenek voltak, miközben mégis egyszerűek, s átláthatóak voltak, olyanok amelyekre... még sincs magyarázat. Zavart, hogy itt van, zavart, hogy zavarja a köreimet, és zavart, hogy nem tudok leolvasni semmit róla, nem úgy mint azon az egy bizonyos éjszakán.
– Ha mennél csak nyugodtan – félreállok az útjából, még nagyobb teret hagyva a számára, pedig ha akart volna, így is bőven el tudott volna menni mellettem, úgy hogy bőven lett volna két kartávolságnyi is közte és köztem. – Lássuk be, hogy a betegek innen nem igazán tudnak elrohanni, nincsenek programijaik, mint a "normális" embereknek, nincsen életük, csak a nyomorúságuk van, így miért ne időzhetnék egy kicsit veled?
Bevallom, tudom, hogy egy orvosnak nem így kellene állnia a saját betegeihez, azonban lássuk be, én nem vagyok az orvosok mintapéldánya, engem nem érdekel a betegek lelki világa, ők sem, az érdekel, hogy mi miért történik abban a buggyant fejükben, hogy mi eredményezett dolgokat.
Jelen pillanatban pedig azt akartam, hogy mondjon el mindent magáról azonban meggyőződésem, hogy nem fog csak úgy előállni az itt és előtte – vagyis az utánam történtekkel, hiszen nincsen oka rá.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Dr. Schneider


You said the heaven ablaze in my eyes, and look at me: I wear a halo ...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Sawyer
Nurse
avatar

ϟ KOR : 88
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Briarcliff Manor
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 22
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    Vas. Márc. 03, 2013 4:50 am


TO GRR


*valahol. valamikor. útban kifelé, egy folyosón.*
sokszor elképzeltem már ezt, az első hivatalos találkozónkat. de azt hittem, nekem kell majd felkeresnem őt. ő azonban megkönnyíti a helyzetemet, önként jött elém. ó a kis naiv, kegyetlen mosolyra húzódik ajkam. régen még lealacsonyítottam magamat, könyörögtem neki. rimánkodtam, szerettem volna, ha mellém áll. ő ellökött magamtól. azt gondolta, mint a többiek; nem vagyok más, mint egy szerencsétlen rosszlány. apám még ki is tagadott. akkor aznap az utcán, azt hittem, végre valahogyan helyre áll majd a világom. nem kellett volna, hogy szeressen, csak tegyen becsületes asszonnyá, és adja nevét a fattyúhoz. ő mindezt megtagadta, az ostoba! akkor még senki sem tudta, milyen lavinát indít el ezzel. most, hogy eltűntek a kellemetlen tényezők- gondolok én itt a fattyúra és a drágalátos családomra-, most bosszút állhatok rajta.
a tervem még nem körvonalazódott bennem teljesen. számtalanszor elképzeltem már, és sosem találtam egyet, ami tökéletesnek gondoltam volna. ha lelövöm, azzal semmi sem változik. gyorsan halna meg, én pedig nem ezt akarom. lassú, kíméletlen szenvedést tartogatok a számára. talán le kéne kötöznöm, majd csorba ollóval mély sebeket vágni a mellkasába, mindenhová a testén. nem, ez nem elég. éreznie kell azt, amit én viseltem el. azt a meghurcoltatást, amin nekem végig kellett mennem. szenvedni kell, még úgy, ahogyan eddig sosem. ha azt hitte, hogy a felesége elvesztése porig sújtotta... akkor tévedett, de még mekkorát! magamhoz édesgetem, majd eltiprom. nem lesz bennem kegyelem. élvezni fogom, nevetve fogom megtenni. akkor fogom elárulni, mikor már kétségbeesetten meg fog bennem bízni.
- az évek akaratlanul is telnek, nincs ezen mit tagadni- nyelem le a keserű epét a torkomon.
nem akarok vele beszélgetni, meg akarom ölni. most azonnal! leteperni, kinyomni a két szemét, végezni vele. megforgatni a szívében a kést, elvenni a lelkét. bár neki olyan nincs, egy szívtelen, felelőtlen, kegyetlen ember. kiirtott egy családot, tönkretette a Sawyer famíliát. egy gyermek halálát okozta, bűnhődnie kell. azonban most félre kell tennem az ellenérzéseimet, akármennyire is a felszínre akarnak törni. magamba kell tartanom őket.
- és az ember mindig változik, tagadni felesleges- billentem félre egy kissé a fejemet.
egyesek azt hiszik ismernek. ők hatalmasat tévednek, de angyalnak gondolnak. csak még nem látták az igazi énemet, azt amelyiket a bosszú élteti. hadd mutassam be neked floyd az angyalkát. te sem ismersz, hidd csak, hogy ismersz. nem fogod tudni, hogy milyen vagyok, csak ha már elérkezett a perc. a gondosan eltervezett pillanat. hogy én mennyire várom már!
- csak nem belenéztél az aktámba, floyd?- ó, rossz fiú lett belőle? mások iratait nem illik megnézni.
no nem baj. semmim sincs, amit titkolnék előle. most legalább tudja, hogy mit történt a fattyúval. hadd gyötörje a bűntudat. bár nincs lelke, így lelkiismeret furdalása sem lehet. kár, majd én elérem, hogy ne egy érzéketlen bábu legyen. aztán majd elárulom, és a lelkébe fogok gázolni. hadd érezzen, tudja meg, milyen, mikor magára marad az ember.
- ugyan mit érdekel téged ez?- felvonom a szemöldökömet, és utánozom mozdulatait.- csak szólj, ha feltartalak- hangom a gúnytól csöpög.- ne is zavartasd magadat. meg aztán a végén még miattam késnél el.
ez nem épp a kedves oldalam. ha meg akarom győzni, akkor angyalibbnak kell lennem vele. de... ezzel még várhatok egy kicsit, nem?

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dr. Floyd Schneider
Doctor
avatar

ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Briarcliff Manor
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 271
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    Szomb. Márc. 02, 2013 1:34 am

Sophie & Floyd


Tekintetemmel éhes dögkeselyűként követtem minden egyes lépését, amellyel felém közeledett, cipőjének ütemes kopogása szinte mennydörgésként visszhangzott elmémben, mintha ő maga lett volna a vihar, amely bármelyik pillanatban képes pusztító erejével lecsapni a tudatlanok világára, akik mit sem sejtve semmiről csak végzik mindennapi tevékenységüket, jelen esetben pedig én voltam az, aki nincs teljes mértékben tisztában az úgynevezett tényekkel, amelyek árnyékvilágot vetettek a jelenre. Arcáról minél többet próbáltam leolvasni, annál kevesebbre jutottam, hiszen olyan volt, akár egy jól megmunkált antik görög szobor vagy esetleg egy csodálatos római másolat, amelyeket a legkiválóbb művészek készítettek, mégis egy belső hang azt súgta, hogy ez a nő már közel sem az, akit olyan csúnyán felcsináltam aztán pedig magára hagytam, hiszen az élet megsanyarította, s ugyan bűntudatot nem érzek, hiszen rajtam kívül már biztos emberek ezrei elkövettek ehhez hasonló hibákat, amelyek az emberi gyarlóságból erednek, mégis némileg rosszul érintett, hogy én magam tettem tönkre, mert tudtam, hogy így van, valahol mélyen biztos voltam ebben, azonban nem akartam elhinni, hogy egykoron felelőtlen énem ilyet tett, hogy ennyire gyáva voltam, s ha tehetném most mindenképpen másként tenném, azonban úgy hiszem, hogy erre Isten által sem nyerhetek bűnbocsánatot, általa pedig még kevésbé. Külsőleg viszont semmit sem változott, ugyan úgy nézett ki, mint régen, csupán pár kisebb ránc jelent meg az arcán és már közel sem volt olyan ártatlan mint akkor, akkoriban egy édes kis hölgy volt, aki ugyan szerette a szórakozást, de kissé naiv volt, most úgy tűnt, hogy tökéletesen az ellentétévé alakult. Fejemben egyre csak az harsogott, hogy tönkretettem, kisemmiztem, mégis tiltakoztam ellene, hiszen elmém kegyetlen hadjáratot indított ellenem, azonban egyelőre meggyőzhetetlennek tűnt, kegyetlen voltam vele, azt tudtam akkor is, most viszont vasláncként rángatom magam után eme súlyos bűnömet, mégsem érzem olyan mélységesnek, hogy valóban sajnálnom kellene. Ellentétes viselkedésemet én magam sem értettem, hiszen alig egy délután alatt, mindent felbolygatott, s még nem sikerült magamban semmit sem letisztáznom.
– Elgondolkoztam, próbálok rájönni, hogy vajon mi is változott rajtad, de nem tudok rájönni. Lehet külsőleg semmi, végtére is lehetnek téves elképzeléseim, de vajon belül... – szó, mi szó, hogy taplóságom továbbra sem ismer bizonyos határokat, hiszen az emberi illem, amelyet nem gyakorta tartok be, azt diktálná, hogy én magam kérjek bocsánatot tőle, minden elkövetett vétkemért ellene, azonban nem hinném, hogy őt ez meggyőzné, s a múlton pedig már nem változtatna semmit, továbbra sem érzem úgy, hogy esetleg felelősséggel kellene tartoznom a jövője iránt, más is túl élt már hasonlót, ő miért ne tenné? S bár kételkedem, hogy egy ilyen helyen, amelyen ő hosszú éveket élt minden rendben lenne az eszével, hiszen ez a hely egy beteg számára agysorvasztó, míg az orvosokat is gyakorta tönkre teszi. Erős nő, ha túlélt itt ennyi évet, s látszólag épp elmével rendelkezik, de vajon a valóság az, ami a függöny előtt zajlik vagy ami mögötte?
– Tudod, meglepődtem, hogy egy... bent lakó, most nővér, amennyire én tudom élő ember nem jutott még ki innen és pláne nem lett belőle itt dolgozó személy – kezdek bele – ilyenkor egy normális ember azt feltételezné, hogy valami belső cél mindvégig hajtotta, gondolom volt neked is, vagy talán tévedek? – Felvont tekintettel nézek le rá, miközben ellököm magam a faltól, egyik kezemet a zsebembe dugom, a másikkal a karomon lévő órámra pillantok, sajnálatos módon csak egy negyed órám van, ugyanis a következő betegemmel nemsokára találkozóm van, bár ők várhatnak, ugyanis nem igazán mennek erről a helyről sehonnan.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Dr. Schneider


You said the heaven ablaze in my eyes, and look at me: I wear a halo ...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Sawyer
Nurse
avatar

ϟ KOR : 88
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Briarcliff Manor
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 22
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    Csüt. Feb. 28, 2013 8:14 am


TO GRR


*valahol. valamikor. útban kifelé, egy folyosón.*
minden változik, minden mozgásban van. semmi sem állandó. értsük ezt emberekre vagy bármi másra. az életünkben önkényesen ki és besétálnak, nincsenek ránk tekintettel. akkor fogod magadat megsebezni, ha engedsz nekik, és engedsz a csábulásnak. örök kárhozatra jutsz! nem kell kapkodnod, úgyis utol ér a végzeted. elégedetten húzom lusta mosolyra ajkaimat. megtiszteltetés számomra, hogy valakinek én lehet a beteljesítője.
flyod.
mennyi átvirrasztott éjszaka, mennyi szenvedés. és mindez csakis miatta, egy felelőtlen férfi miatt. egy gyáva férfi miatt. a legutáltabb tulajdonság egy férfiban, ha gyáva. ő az volt anno, nem vállalta a gyermekünket. nem is volt gyermekünk. volt egy fattyú, aki beszennyeződött, majd meghalt. valaha szerettem, szerettem az életet. viszont már sok- sok éve nem bérel a szívembe helyet. gyökerestül téptem ki a szívemből. elhatároztam, sosem engedek senkit közel. nekem csak egy célom van, utána értelmemet vesztem. nem leszek több, mint egy név- egy feledhető név-. de tenni fogok róla, hogy a számára ne legyen az. meg fogom keseríteni az életét. nem lesz bűnbocsánat, csak színtiszta bűnhődés. várhatja a feloldozást, sosem fogja megkapni. én majd gondoskodom róla. könnyű dolgom lesz, ezt tudom így előre is.
pletykák mindig is keringtek eme rothadó falak közt. pontosan tisztában voltam vele, mikor lépte át az intézet küszöbét. az egész eddigi életét tudom, pontosan. szinte szóról szóra. ha az ember tökéletesen akarja csinálni, akkor felkészültnek kell lennie. ő és én. hamarosan... hamarosan eljön az idő a találkozásra, abban pedig egy cseppnyi köszönet sem lesz. rimánkodni fog majd, hogy kíméljem meg. nem fogom meg adni neki azt az örömöt.
munkaidőm lejártával csendesen vetem le a nővérruhát. rajtam kívül még öltözködnek egy páran. hangosan, zajosak, idegesítően csipogók. én távol tőlük húzom fel szoknyámat. sosem voltam az a társasági ember. régen... akkor még talán. úgy gondoltam, van egy legjobb barátnőm is. de beigazolódott, hogy nincs. régen, azóta már sok minden másképp van. igaz a mondás, miszerint semmi sem lesz a régi. nem is akarok változtatni. én már csak flyod- ot akarom!
görcsösen markolom a szoknyám szegélyét, majd mikor észreveszem, hogy túl sokan figyelnek árgus szemekkel- nem értik, egy volt beteg, hogyan dolgozhat itt- elengedem. hagyom lehullani a lábamhoz, ahol lágyan ringatózik minden lépésemre. sötét felsőre egy fekete blézert veszek, el se lehetne róla mondani, hogy korábban arisztokrata voltam. gyorsan befejezem az öltözködést, unom már a sok nővérke bámulását. kilépek, és az egyik főfolyosón indulok haza.
nem érek ki a fényre. messze vagyok attól, az én világom a sötétség. megtorpanok. ismerős magasság, ismerős dölyfös testtartás. ő az. szikrázik a felgyülemlett feszültség. pattog a csend, fülsértő.
- flyod- kiszárad a torkom a sok rég elfojtott érzelemtől.
fojtásra rándul a kezem, de még időben parancsolok neki. nem, ez nem az a pillanat. először még szenvednie kell. halálos közönyt erőltetek az arcomra, és kilépek a sötétből a rikító fényre. lassú, kimért léptekkel közelítek felé. sokat változott, férfiasabb lett. végezni vele! nem. még nem.
nem válaszolok neki azonnal, hanem először inkább csak biccentek. biztosnak kell lennem abban, hogy nem döfök azonnal a szívébe egy kést. a bizalmába kell férkőznöm, most sebezhető. a felesége, biztosan szerette, túl nagy űrt hagyott, remélem. én lecsapok, megnyomorítom, majd életben hagyom. mindvégig emlékezni fog rám, ránk, mit tett velem.
- úgy tűnik.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dr. Floyd Schneider
Doctor
avatar

ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Briarcliff Manor
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 271
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    Szer. Feb. 27, 2013 6:56 am

Sophie & Floyd


Sawyer! Már csak a név emlékére is pusztán úgy éreztem, mintha egy ólom súllyal dobtak volta a sós vízű ócenba, szinte megfullasztott. Elmém egy kisebb része azon fáradozott, hogy mentesítsen a régi gondolatok alól, hogy tudjak a munkámra koncentrálni, azonban a másik fele az agyamnak hagyta, hogy belemerüljek különféle gyermekded emlékképekbe, amelyek az utóbbi évtizedek során szinte teljesen megkoptak, már-már el is felejtettem, hogy léteznek –, hogy egyáltalán mindez megtörtént. Minden bizonnyal csupán csak az ördög kegyetlen játéka, hogy szórakozhasson velem, az én káromra, amelyet egyáltalán nem vagyok képes méltányolni.
Tekintetem újra az aktájára vándorolt, amely a reggel folyamán egészen véletlenül keveredett a kezeim közé, először el sem hittem, hogy ő az, tulajdonképpen nem is foglalkoztam vele, valahol igyekeztem magam meggyőzni, hogy biztos egy másik nőről lehet szó, s bár nem vagyok otthon, hogy milyen gyakori az ő neve, próbáltam mégis elhinni, hogy ez csak egy egybe esés. Azonban a sors mégis azt követelte, hogy olvassam el, s ugyan életem során sok esetben mélységes hibákat vétettem, mostantól ezt is oda sorolom. Az emberben rengeteg dolgot lehetne megváltoztatni, többek között azt is, hogy a kíváncsiság nem feltétlenül jár kellemes dolgokkal, sok esetben inkább negatívumokat hordoz magában, személyes tapasztalataim legalább is ezt mutatják, azonban sajnálatos módon én is az a fajta ember voltam, aki tudni akart dolgokat. Tudnom kellett, hogy ő-e az vagy sem. Nem hittem el utána sem, csupán amikor utánakérdeztem a nőverek között, s volt egy igazán készséges, aki gyanús módon többet is elárult, mint amelyre én vágytam volna, többek között azt is, hogy nagyjából egy három perc múlva leérekzik a folyosóra, hogy egy kis időre elhagyja az épület zord falait.
Idejöttem és vártam. Rá. Hogy miért? Magam sem tudom. Őrültésg pusztán, de az ember egy idő után becsavarodik, akár akarja, akár nem. S talán az évek veszteségei alatt számomra is elérkezett az idő, hogy az édes tudatlanság, az agy sorvadása elinduljon... Mi az őrület kezdete, ha nem ez? Hiszen a kórlapja leírt minden feljegyzést a viselkedéséről, amelyet itt töltött, mint egy beteg. Mint a többi szánalmas szerencsétlen, akik képtelenek uralni tetteik felett az irányítást, képtelenek feldolgozni a múlt veszteségeit vagy éppen az hajszolta egy balszerencsés kimenetelbe.
Gyilkosság, gyermek gyilkosság... Gyereket várt tőlem, azonban nem álltam készen akkoriban, hogy felelősséget vállaljak egy spiné és egy kölyök felett, ezért hátat fordítottam, s tudtam akkor is, hogy gyávaság volt a részemről, mint ahogyan az azt megelőző éjszaka is. Visszatekintve a múltamra egyszóval gyalázatos, s lássuk be a jövőképem sem jobb.
A cipőkopogás, amely a távolból hallatszott megállt, én pedig felnéztem, a folyosó végén állt, s hiába nem láttam jól, tudtam, hogy nem változott semmit. Nem véletlenül történt meg az a bizonyos éjszaka, dögös kis nőcske volt, majd' tízen valahány év elteltével úgy tűnt, ez mit sem válltozott.
– Szép délutánt, édesem – a levegőt szinte teljesen belengte a feszültség, hiába hogy több méterre álltunk egymástól – nem gondoltam volna, hogy látlak még valaha is. – Egy pillanatra elhallgatok, majd kissé gúnyos mosoly kúszik az arcomra, akarva akaratlanul is, de kénytelen voltam párhuzamot vonni kettőnk között. Ő a saját gyerekét ölte meg, míg én még ha nem is amiatt, ami miatt ő, de a saját feleségem. – Úgy tűnik, hogy az épületben előszeretettel alkalmaznak őrülteket, nem? – Hangom csöpög a gúnytól, gondolom ő is tisztában van azzal, hogy én mit tettem, hiszen valóban nyílt titokként terjengenek a dolgok...

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Dr. Schneider


You said the heaven ablaze in my eyes, and look at me: I wear a halo ...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dr. Oliver Thredson

avatar

ϟ KOR : 41
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : ✂ Briarcliff Manor
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 161
ϟ CSATLAKOZÁS : 2012. Dec. 13.

TémanyitásTárgy: Folyosók    Szomb. Dec. 15, 2012 10:59 am

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vampsiterpg.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    

Vissza az elejére Go down
 

Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Behind The Walls :: ϟ 1964, Hampshire, Massachusetts :: Briarcliff Manor-