Behind The Walls

Készen állsz, hogy átlépd a szanatórium kapuit?

Behind The Walls

You have two choices. You either live, or you die.
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Korlátozás


Arányok:
Nők: 24
Férfiak: 12

Patients: 20
Doctors: 4
Nurses: 3
Residents: 5
Ghosts: 0
Creatures: 0
Victims: 4
Links
.. click, click, click!







Chatbox
.. stairway to heaven.

Latest topics
» Vampsite FRPG
Szer. Dec. 17, 2014 5:50 am by Amanda B. Lawrence

» EOF - Empire of Fantasy
Pént. Szept. 06, 2013 7:53 am by Vendég

» Prison
Vas. Aug. 11, 2013 8:03 am by Vendég

» Dita D'amrosio
Vas. Júl. 07, 2013 2:57 am by Dita D'amrosio

» Caleb A. Bristol
Szomb. Júl. 06, 2013 8:20 am by Caleb A. Bristol

» Got a Secret can you keep it? ... | Pretty Little Liars RPG
Szer. Júl. 03, 2013 2:13 am by Vendég

» The Originals
Hétf. Jún. 03, 2013 6:35 am by Vendég

» Dark Dreams
Vas. Jún. 02, 2013 1:48 am by Vendég

» Art war! FRPG
Pént. Május 31, 2013 10:57 pm by Vendég

Top posters
Belizaire Roux
 
Harlow Williams
 
Dr. Floyd Schneider
 
Dylan Moore
 
Amanda B. Lawrence
 
Alex Blackbloom
 
Anthony Mason
 
Dr. Oliver Thredson
 
Alison Ross
 
Nina Steele
 
Our Friends
.. they're not harmless.


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (19 fő) Vas. Jan. 06, 2013 9:56 am-kor volt itt.
Credit ©
.. you'll steal, we'll skin.
Az oldal egy részét az American Horror Story: Asylum c. sorozatból vettük. A másik fele, a Dark Haven High ötlete Mary Eunice McKee és Dr. Oliver Thredson szüleménye. Ahogyan a története is.
Az oldalon található képek, kódok mind a no-way-out tulajdonában állnak. A Poster-Profil-t köszönjük a mi egyetlen Kötinknek. A lopás komoly következményeket von maga után.

Share | 
 

 WILLIAMS HOUSE

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Belizaire Roux

avatar

ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : ۩ hampshire
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 570
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 01.

TémanyitásTárgy: Re: WILLIAMS HOUSE   Kedd Márc. 05, 2013 8:11 am

– Az ételek terén nem vagyok túlságosan válogatós – egy hanyag mozdulat következtében rántom meg a vállamat, végtére is én is, mint ahogyan a legtöbb férfi én is szerettem a gyomromat és szerettem jókat enni, bár az tény, hogy olaszt ritkábban eszek, hiszen ha az ember nem talál egy megfelelő olasz éttermet, akkor tulajdonképpen nincs is miért felkeresnie, én pedig nem egészen vagyok egy konyha tündér, voltaképpen örülök, ha megtalálom a kenyeret és vajat, ugyanis szinte soha nem étkezem egyedül, a legtöbb esetben szinte mindig valamilyen megbeszélésen vagy éppen találkozón vagyok, így az étteremben bőségesen belakmározom. – Már majdnem el is felejtettem, hogy nem olyan régen megzavart a vacsorámban – jegyzem meg, miközben összevonom a kezeimet magam előtt, egy kicsit azt akartam, hogy legyen bűntudata, de feltehetőleg ez nem így lesz, úgyhogy különösebben nem is erőltetem meg magam ezzel kapcsolatban. Az pedig a másik, hogy nem is vacsorázni készültem, hanem valami egész más projektem volt még azzal a nővel, amit most már földelhetek... Ironikus kifejezés, különösen mert már több mint valószínű, hogy a szennyvízcsatornában van, leszámítva a csontjait.
– Wow, tapsot érdemel – színpadiasan tapsolom meg, majd újra kényelmesen visszahelyezkedem az előbbi pozíciómban, el kell ismernem, hogy egyes esetekben nem vagyok túlságosan előre tekintő, mint amilyen ez is –, ha így is ölném azokat a nőket, akiket szoktam, már régen életfogytiglannal ülném le az életem hátralévő részét, végtére is különös kegyetlenséggel gyilkoltam egyes esetekben – elég sokban... – ezt pedig a törvény nem mindenhol nézi jó szemmel.
– Miből veszi, hogy nincs nálam? A zsebemben lévő kulcs is tökéletes fegyver lehet, továbbá az emberi test olyan zseniális, hogy nem is kell erőlködnünk, hogy egy kis ideig eszméletlen legyen. – Türelmesen reagálok az első kijelentésére, voltaképpen amúgy igazat is adhattam volna neki, de az úgy feleannyira sem lett volna érdekes, mint így. – Ó, azzal a fakanállal inkább elfenekelhetne – jegyzem meg újonnan pimaszul, mocskos fantáziával azt hiszem el vagyok látva, bár Williams-t ismerve, nem feltétlenül ugyan arra kellene gondolnunk – azt hiszem a késes megoldásra viszont nem igazán szeretnék rátérni, sem így, sem úgy, úgyhogy ha nem muszáj, akkor ezt a verziót, mindenképpen hagyjuk ki és igen olyan világos volt, mint a nap... – sóhajtok fel, megrázva a fejemet, egyszerűen nem vagyok képes lehinni, hogy valóban mindent ennyire komolyan vegyen vagy csak az én társaságom feszélyezi sokkal jobban, mint azt kellene. De meg fogom találni a választ, így vagy úgy, de meg fogom oldani.
Ugyan még reagálni akartam arra, hogy miként némíthatnám el az öccsét, de azt hiszem, hogy annak semmiképpen nem örült volna, félő, hogy akkor mindenképpen nekem esiik valamelyik konyha késsel, márpedig az nem viszi olyan szépen egyik húst sem, mint egy éles szike – bár gyanítom, hogy ő nem is tart ilyeneket az otthonában.
Felvonom a szemöldökömet, mintha nem hinném el, amit hallott, voltaképpen így is volt, úgy osztja nekem a parancsokat, mint valami őrmester. De csak megforgattam a szemeimet, kiléptem a cipőmből, immár egy zokniban ácsorogva a konyhában... – na meg persze, sajnos ruhában.
– Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy így ugráltassanak – jegyzem meg, miközben leveszem magamról a zakót, végtére is a mosogatásban meglehetősen zavarna, most már legalább azt is tudom, hogy milyen érzés papucsnak lenni, és én mondom, nem egészen egy felemelő érzés, elég bosszantó. Mégis felgyűröm az ingem alját, majd a hölgy parancsát követve mosogatni kezdek. Mindig is utáltam mosogatni, nem éppen jó emlékek kötnek ehhez...
– Én nem üldöztem el, csak szimplán megkértem egy dologra, bár úgy gondolom kissé túlteljesítette... Igazából semmi különösről, csak tudom, hogy élvezi a társaságom – ugyan kissé cinizmus lett, de nem tehetek róla, hiszen tisztában voltam valamennyire azzal, hogy leginkább elkerülne, amikor csak tudna. – Különben is kávét ígért.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x


Will you love me?
Even with my dark side?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Williams
Resident
avatar

ϟ KOR : 30
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Hampsire
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 326
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 02.

TémanyitásTárgy: Re: WILLIAMS HOUSE   Szomb. Márc. 02, 2013 6:26 am

A konyha az én váram, az én menedékem mely elűzi minden egyes gondomat s boldoggá tesz. Ez az otthonom. Tudom furcsán hangzik. Ha valaki az mondja OTTHON, akkor általában egy ház vagy egy ország jut valakinek az eszébe. De szerintem az otthon egy túlon túl tág fogalom. Szerintem az otthon azt jelenti, hogy boldognak érzem magam s önmagam lehetek. Szerintem az otthon lehet egy táj, egy ország, egy ház, de akár egy személy egy tárgy is. Az otthon számomra ebben a helyiségben nyilvánul meg. Ez vagyok én. Ez az én birodalmam. Ez az OTTHONOM! Éppen ezért nagy gonddal temetkezem a hűtőbe s annak tartalmába. Finom kis zúgása számomra a legédesebb dallam a világon s mellette még a madárszó is csak káromkodásnak hat számomra. S én boldogan nyúlok be a hűtőbe...
– Miss Williams, egy köszönöm azért jól esett volna.... - ameddig ez a francia piperkőc meg nem szólal. Ennyit a pillanatnyi nyugalmamról. Viszket a tenyerem az egyik konyhakésem után, de inkább a különféle hozzávalókat tapizom meg a hűtőben s veszem ki, úgy akár valami hímes tojást. De amikor végre befejezem ezt a kis szertartást s mindent kipakoltam a konyhapultra, csak akkor tudatosulnak bennem a francia szavai. Szúrósan nézek rá. Mégis hogy merészel parancsolgatni az én házamban s szentélyemben?! Ráadásul pont az öcsémnek! Hahh! Ha tekintettel ölni lehetne...
- Azzal, hogy beinvitáltam a házamba egy kávéra szerintem bőven köszönetet mondtam szavak nélkül. - felelem hidegen s szinte érzem ahogy a levegő fagypont alá szökik. - Benjamin! - figyelmeztetem már épp távozó öcsémet aki nagy vidáman engedelmeskedik a pojáca szavainak s ott hagyja a mosatlan edényeket a pulton. - Meg se próbálj lelépni addig amíg azt ott le nem rendeztem, mert Isten a tanúm, hogy ide több lányt fel nem hozol! - nem mintha valaha is hozhatott volna ide nőnemű egyént, de akkor sem szerettem volna egyedül maradni ez a piperkőc bájgúnárral, továbbá amúgy is meg kellett csinálnia a házi munkát, de azért lágyabban hozzátettem, hogy: - Legalább a mosogatógépbe tedd be azokat, ha már annyira szabadulni akarsz a munka alól! - de szavaim csak süket fülekre találnak, ugyanis drága öcsém ott hagyott csapot papot és már el is tűnt a szemem elől. Távozását megerősítette a bejárati ajtó nyitódása és hangos becsapódása. Belizaire-re néztem majd el a feje mögött, majd ismét a franciára, majd ismét el a feje mögött s lassan tudatosulni kezdett a köztünk lappangó csendben az, hogy...KETTESBEN MARADTUNK. MEGINT!!!
- Igen, az. - felelem kurtán, majd letépem az alufóliát a darált húsról s a már előszedett lábast a tűzhelyre teszem. Némi olívaolajat öntök bele, majd melegíteni kezdem. - Szereti az olaszt?! - kérdezem meg csak úgy az udvariasság kedvéért, de ha tetszik neki ha nem akkor is olasz lesz a mai menü.
- Nézze! Túlságosan is okos dolog egy gyilkost beinvitálni a házamba, mert 1, láthatóan nincs magánál olyan felszereléssel amivel könnyen eltüntethetné a nyomait, ha megölne 2, az öcsém már látta, hogy itt járt így egyből ön lenne az első számú gyanúsított 3, rendőr vagyok, sosem vagyok fegyvertelen és 4, egy konyhában vagyunk és ha nekem támad vagy elverem fakanállal vagy pedig lemetszem az egyik legnemesebb szervét- amit ráadásul gondolkodásra használ és nem az agya az - egy késsel. Remélem eléggé világos voltam. És ha már betette a lábát a házamba, cipőt le és nyomás mosogatni. Az én konyhámban senki nem tétlenkedhet! - adtam ki az ukázt, majd a sercegő olajba beleöntöttem a fokhagymát, amit a kiselőadásom közben daraboltam fel, majd a darált húst is és pirítani kezdtem az egészet egy fakanállal amit az egyik fiókból vettem ki. Természetesen közben elég közel raktam le magamhoz a kést vészhelyzet esetére. Egy lánynak mindenre fel kell készülnie a mai világban.
- Miről akar velem beszélni amiért már olyan fontos volt elüldöznie az öcsémet?! - kérdezem némi gyanúval a hangomban. Egyáltalán nem bízom a fickóban. Egyáltalán nem.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x


I'm the hero of the story! Don't need to be saved!



A hozzászólást Harlow Williams összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 12, 2013 4:03 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Belizaire Roux

avatar

ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : ۩ hampshire
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 570
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 01.

TémanyitásTárgy: Re: WILLIAMS HOUSE   Szomb. Feb. 16, 2013 8:41 am

Kedvtelve néztem végig, ahogy Miss Williams eltűnik az otthonában, ha egy másik hölgyről lett volna szó, akkor több mint valószínű, hogy egy másodpercre sem hezitálnék, hiszen milyen nagyvonalú, ha tudatlanul is ugyan, de a saját gyilkosukat invitálják be a lakásuk ajtaján, amelyről a legtöbben azt gondolnák, hogy a legbiztonságosabb hely a világon, azonban ez nincs így, legalább is ha én magam is jelen vagyok a színen. Persze, nem az ő otthonukban szoktam megölni őket, ugyan dehogy, hiszen az én lakásom van erre az esetre tökéletesen felszerelve... Különben sem vagyok azaz improvizatív fajta, az mindig csak a bajt hozza az ember fejére, így ennek köszönhető az is, hogy viszonylag jól beazonosítható módszereim vannak –, ha esetleg egy kicsit eltérnék, a rendőrségnek minden bizonnyal vannak olyan okos emberei, akik megtalálják a kapcsolatot –, még ha az nem is mindig helytálló.
S hiába szólt sokkal több érv az ellen, hogy be ne merészkedjek az ő lakásába, mégis kiszálltam a kocsiból, majd az ajtó felé vettem az irányt, egy pillanatra megálltam, ugyan nem az okból, hogy esetleg becsengessek – ha úgy vesszük a "jöjjön be, ha akar" az amolyan beinvitálásnak hathatott, amihez már fölösleges csengetni – legalább is az én ismereteim szerint. Ettől függetlenül, lehet hogy az ő elképzelései lehetnek teljesen mások, gondolom azt gondolta, hogy olyan egyszerű lesz tőlem megszabadulni, végtére is sokan nincsenek olyan pofátlanok, hogy mégis megjelenjek a konyhába, merthogy idő közben átlendültem pillanatnyi kételyemen, hogy bemenjek-e vagy sem. Míg követtem a hangokat, hogy honnan is jöttek, addig nyugodtan körbe néztem, kellemes lakás volt, az a fajta, amit az ember szülei hagynak a gyerekükre, azt hiszem. Ezzel szemben az enyém mégis éles ellentétben állt, hiszen semmi régi darab, minden új és modern.
A konyhába belépve pedig majdhogynem a nyomozónőm formás kis fenekével találtam szembe magam, egy pillanatra meg is lepődtem, majd kényelmesen az ajtófélfának dőltem, ügyet sem vetve a mosogató fiúra.
– Miss Williams, egy köszönöm azért jól esett volna, de a helyzet meglehetősen kárpótol – hangom komoly, az arcvonásaimat próbálom uralni, miközben biccentek a "kis srác" felé. – Még van egy kis beszélnivalóm a hölggyel, így remélem vagy olyan közreműködő, hogy kimész, nem kölyköknek való – meglehet, hogy stílusom nem fog tetszeni neki, de a nővére szavára, tekintetére lehet jobban engedelmeskedik majd mint nekem, a mai fiatalokban nincsen egy cseppnyi tisztelet sem.
Megvártam még lezavarják a beszélgetést, aztán félreálltam az ajtóból, hogy a srác ki tudjon menni, végtére is több mint valószínű, hogy a kis pukkancs fellökött volna, legalább is amilyen lendülettel jött ki.
– Az öccse? – Pillantok még is a fiú után – ég és föld vagytok. – Gondolom rájött, hogy nem egészen erről akarok csacsogni. – Tudja, nem szerencsés beinvitálni egy feltételezett "gyilkost" a saját lakására...

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x


Will you love me?
Even with my dark side?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Williams
Resident
avatar

ϟ KOR : 30
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Hampsire
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 326
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 02.

TémanyitásTárgy: Re: WILLIAMS HOUSE   Csüt. Feb. 14, 2013 4:23 am

MR. ROUX RÉSZÉRE



Amint kimondom meg is bánom a dolgokat. A józan eszem biztosan elment. Egy légtérben leszek vele. VELE. Egy gyilkossal. Egy börtöntöltelékkel. Épp eszű ember be nem szállna mellé, de én épp eszűnek mondhatom magam ezek után? Nem hiszem. Ráadásul egészen jó csomagolásba bújtatott egyénről van szó nagy bánatomra. A jó pasik miért mindig melegek, antiszociális görények vagy épp pszichopaták?
- Nyomozó. - javítom ki, de nem bosszankodom rajta. A férfiak mindig képesek összekutyulni a dolgokat. Tipikus. Pedig már azt hinné az ember, hogy annyi kihallgatás után már megjegyezné, de nem. - Azt kétlem. - érzem ahogy az ajkam megrándul. Csak nem? Jól fejbe is kólintom magamat gondolatban. Okos légy Harlow és ne állj le a farkassal flörtölni. Ne legyél az a hülye piroska. Most ne. Csak szépen leszállít haza, adsz neki egy kávét vagy egy pohár vizet, aztán au revoir.
Követem a kocsihoz, majd készségesen beszállok az autójába. Csak bájosan mosolygok azon, hogy kinyitotta nekem az ajtót, de azon felül hozzá sem szólok, hogy megmondom hol is lakok pontosan. Némán tűröm az egész utat s közben az ölemben lévő táskám fülét gyűrögetem és szorongatom. Észre sem veszem - csak akkor már mikor kiszállok a kocsiból a házunk előtt és fájdalom nyilal az ujjaimba - hogy annyira szorongattam a táskámat, hogy teljesen kifutott belőle a vér és elfehéredtek. Egy furcsa fintor kíséretében dörzsölgetni kezdem a kezemet, hátha jobb lesz.
- Parkoljon le és jöjjön be ha akar vagy ha inkább menne akkor viszlát. - azzal meg sem várva a válaszát sietős léptekkel berobogok a házba. A táskámat a földre dobom, magassarkúmat lerúgom a lábamról a sarokba, majd kibontom az eddig kontyba tűzött hajamat s megrázom a tincseimet. Fellélegeztem. Eddig észre sem vettem, hogy bent tartottam a levegőt, de most olyan jó érzés végre itthon lenni, hogy nem is foglalkozom a dolgokkal, egyenesen a konyhába megyek és felrakok egy kávét főzni. Közben Ben berobog a kis szentélyembe.
- Hát ez meg ki?! - kérdezi nem törődöm módon. Ajajj.
- Ki, kicsoda? És neked is szia Ben. Igen jó napom volt, nem nem vagyok fáradt és igen neki is állok a főzésnek. - jegyzem meg gúnyosan.
- A fickó, aki hazahozott. - somolyog rám mikor végre ránézek, majd megvonom a vállam.
- Munka.
- Ahaaaa. - hogy elejét vegyem a további kérdéseknek és gúnyolódásnak az arcába vágok egy konyha ruhát és a mosogatóra mutatok.
- Irány a mosatlan fiatalember! - adtam ki a parancsot, majd bekukkantottam a hűtőbe.

ui.: Összecsaptam. Bocs. Nem volt türelmem újra megírni. XD

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x


I'm the hero of the story! Don't need to be saved!



A hozzászólást Harlow Williams összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 12, 2013 4:00 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Harlow Williams
Resident
avatar

ϟ KOR : 30
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Hampsire
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 326
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 02.

TémanyitásTárgy: WILLIAMS HOUSE   Csüt. Feb. 14, 2013 1:52 am

the sky's gonna break

everything will escape and I'll know. One of these days the mountains are gonna fall into the sea and they'll know, That you and I were made for this, I was made to taste your kiss, We were made to never fall away, Never fall away. One of these days letters are gonna fall from the sky telling us all to go free, But until that day I'll find a way to let everybody know that you're coming back. even though you left me here I have nothing left to fear. These are only walls that hold me here


Egyszerű kis családi ház. Régi vágású bútorokkal és a modern technika vívmányaival. Tv, telefon, riasztó stb. A konyhát akár a séfek is megirigyelnék annyira fel van szerelve, ugyanis titkon konyhatündér vagyok. De erről csss!
A földszinten található: konyha, nappali, előszoba, 1 fürdőszoba és egy dolgozószoba.
Emelet: 2 háló szoba, 2 vendégszoba, az egyik hálóhoz egy fürdő szoba, de van még egy a szobáktól külön.
A házhoz tartozik még egy pince és egy garázs.
Tiltott zóna: természetesen a dolgozószobám és a hálóm. Ha bárki is átmerészeli lépni az engedélyem nélkül az ajtófát, az halál fia.
williams house

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x


I'm the hero of the story! Don't need to be saved!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: WILLIAMS HOUSE   

Vissza az elejére Go down
 

WILLIAMS HOUSE

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Behind The Walls :: ϟ 2013, Hampshire, Massachusetts :: Hampshire :: Otthonok-