Behind The Walls

Készen állsz, hogy átlépd a szanatórium kapuit?

Behind The Walls

You have two choices. You either live, or you die.
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Korlátozás


Arányok:
Nők: 24
Férfiak: 12

Patients: 20
Doctors: 4
Nurses: 3
Residents: 5
Ghosts: 0
Creatures: 0
Victims: 4
Links
.. click, click, click!







Chatbox
.. stairway to heaven.

Latest topics
» Vampsite FRPG
Szer. Dec. 17, 2014 5:50 am by Amanda B. Lawrence

» EOF - Empire of Fantasy
Pént. Szept. 06, 2013 7:53 am by Vendég

» Prison
Vas. Aug. 11, 2013 8:03 am by Vendég

» Dita D'amrosio
Vas. Júl. 07, 2013 2:57 am by Dita D'amrosio

» Caleb A. Bristol
Szomb. Júl. 06, 2013 8:20 am by Caleb A. Bristol

» Got a Secret can you keep it? ... | Pretty Little Liars RPG
Szer. Júl. 03, 2013 2:13 am by Vendég

» The Originals
Hétf. Jún. 03, 2013 6:35 am by Vendég

» Dark Dreams
Vas. Jún. 02, 2013 1:48 am by Vendég

» Art war! FRPG
Pént. Május 31, 2013 10:57 pm by Vendég

Top posters
Belizaire Roux
 
Harlow Williams
 
Dr. Floyd Schneider
 
Dylan Moore
 
Amanda B. Lawrence
 
Alex Blackbloom
 
Anthony Mason
 
Dr. Oliver Thredson
 
Alison Ross
 
Nina Steele
 
Our Friends
.. they're not harmless.


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (19 fő) Vas. Jan. 06, 2013 9:56 am-kor volt itt.
Credit ©
.. you'll steal, we'll skin.
Az oldal egy részét az American Horror Story: Asylum c. sorozatból vettük. A másik fele, a Dark Haven High ötlete Mary Eunice McKee és Dr. Oliver Thredson szüleménye. Ahogyan a története is.
Az oldalon található képek, kódok mind a no-way-out tulajdonában állnak. A Poster-Profil-t köszönjük a mi egyetlen Kötinknek. A lopás komoly következményeket von maga után.

Share | 
 

 Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sabrianne C. Hawkins
Patient
avatar

ϟ KOR : 25
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : ♦ dark haven high
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 37
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    Csüt. Jan. 10, 2013 5:54 am

Tony & Anne


Akárhogy is töröm a fejem, egyszerűen képtelen vagyok rájönni, ki lehet az az Yvana. Nem emlékszem, hogy valaha is ismertem volna bárkit ilyen névvel. De akkor ő vajon honnan ismerhet? És miért foglalkozik velem? Miért ír nekem levelet? Miért akar kijuttatni? Nem mintha bánnám, ha elmehetnék, de mégis. Csakis valami őrült lehet, aki titokban figyel. Valaki, aki kispécézett magának. És ha már ki akar innen jutni, akkor ő is a Dark Haven lakója kell hogy legyen. Ez pedig semmi jóval nem kecsegtet. Egy őrült van a nyomomban, aki olyan dolgokat tud rólam, amiket még talán én magam sem… Bezártak ebbe a diliházba. Nekem itt nincs semmi keresnivalóm, én nem tettem semmit, nem bántottam senki, nem ártottam se másoknak, se maga… Hirtelen villan fel emlékeimből a szobám képe, ahogy legutóbb láttam. Az a sok vér az ágyam körül. Én is csupa vér voltam, a ruhám, az ajkaim. Önkéntelenül emelem fel a kezem, hogy megérintsem az arcomat. Már tiszta, nem maszatos, nem ragacsos, nem borítja alvadt vér. Az a valóság volt, vagy csak álmodtam? Anyám kiabálása, és az a doktor… mi is volt a neve? Emlékszem, anyám azt vágta a fejemhez, hogy én sem vagyok jobb, mint a nővéreim. Akkor még nem értettem, mit akart ezzel, egyszerűen csak rosszul esett, ahogy bánt velem. Mi mindig jól megértettük egymást. Sok barátom volt mindig is, de mind közül anyám volt a legjobb, már kiskorom óta. Legalábbis mióta a nővéreimet bezárták… ide. Miért nem emlékszem, hogy hoztak be? Az utolsó kép, ami megmaradt, hogy belenézek a tükörbe. Aztán filmszakadás. Talán valaki fejbe csapott? Vagy kaptam egy adag nyugtatót? De akkor legalább arra emlékeznem kellene, ahogy beszúrják nekem. Ez egyszerűen értelmetlen. Őrület. Nem maradhatok itt, mert attól fogok bekattanni. Kell valaki, aki megért, aki elhiszi, hogy nem vagyok ide való. Vagy legalább a nővéreimet megtalálnám.
Már épp azon vagyok, hogy meginduljak szétnézni – csak össze kellene kicsit szednem magam – amikor valaki érkezik a kihalt folyosóra. Gondolataimba merülve szinte észre sem vettem, hogy még mindig kétségbeesetten próbálom felébreszteni magam, és a kopogással sem hagytam fel. Az érkező szavai zökkentenek ki.
- Ez… ez csak nem lehet. A szüleim nem gondolhatják komolyan, hogy bezárnak ide, hisz semmit nem tettem. Én ezt nem értem – húzom el a számat a srácra nézve. – Beszélnem kellene valakivel. Szerinted van itt olyan, aki tényleg meg is hallgatna? – teszem fel a kérdést, és közben talpra kecmergek. Közelebb lépek az érkezőhöz azon tűnődve, hogy vajon tartanom kell-e tőle, vagy nyugodt szívvel bemutatkozhatok, és segítséget kérhetek. Ekkor közeledő hangok ütik meg a fülemet, melyek a szomszédos folyosóról érkeznek.
- Miss Hawkins! Sabrianne! – Egyértelműen engem keresnek, szólítgatnak, de még nem vagyok benne biztos, hogy mutatkozni akarok előttük. Riattan pillantok az előttem álló srácra. Most mit kellene tennem? – Hamarabb elmúlt a gyugtató hatása, mint vártuk, aztán csak úgy eltűnt a szobájából. Meg kell keresnünk, mielőtt kárt tenne magában vagy valakiben. Begyógyszerezés nélkül nem lenne szabad mászkálnia. Egyébként te tudod, miért került ide? – mondja az egyik hang.
- Még nem olvastam a kartonját, de a nővéreit tekintve nem meglepő, hogy végül ő is idejutott. Őrült az egész család. – Hallom a másik ápoló visszafojtott hangját, majd ismét szólongatni kezdenek kiabálva.
- Kapják be! Én nem várom meg őket, csak hagyjanak békén a dilibogyóikkal – jelentem indulatosan, majd mielőtt az a kettő a mi folyosónkra érne, beiszkolok legközelebbi terembe. Hát mit ne mondjak, ha a folyosó mocskos volt… erre már nincsenek is szavak. Az már egyértelmű, hogy valami leégett, használaton kívüli szárnyra tévedtem. Korom, fekete falak, leégett bútorok maradványai, romok mindenütt. Nem épp bizalomgerjesztő, félő, hogy perceken belül rám omlik az egész kóceráj.


x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x


Two sides

of one broken mind
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://briaandtheworld.tumblr.com/
Anthony Mason
Patient
avatar

ϟ KOR : 25
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : † Dark Haven High
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 174
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    Hétf. Jan. 07, 2013 10:11 am




To; Sabrianne C. Hawkins



Hát kiütöttek.. megint. Nem akartam aludni, se visszajönni ide, de ők megoldották. Míg én ordítottam, csapkodtam össze-vissza, ők belém nyomták a versenylovaknak is háromszor elegendő nyugtatót. Ez ellen bevallom nem tudtam mit tenni, megkaptam a magamét. Ernyedten hagytam fel az ellenkezéssel, bosszúságot okozva ezzel a kis ápolóbarátaimnak, akiknek be kellett cipelniük kényelmes ágyamba, és otthagytak, mint eb a mocskát. Itt már csak így megy minden, ilyen a show-biznisz. Reggelig meg sem mozdultam, talán, évek óta először úgy aludtam, mint akit fejbe vertek egy vaskos ütővel, mint valami csecsemő, ha már a hasonlatoknál tartunk. De lement az éj, kiszállt a hatás, a nyugtató már nem ért semmit. Ha nem is kakasszóra, de a szomszéd szobából való, artikulálatlan üvöltésre felriadtam. Elzsibbadt tagjaim ernyedten lógtak le az ágyról, miután félig-meddig leküzdöttem magam, de feleslegesen, mert már fordultam is a fal felé, ismét, mint minden egyes cseszett reggel.
- Kussolj! – vágtam rá a falra ököllel, teljes erőmből, mely éledezett, tért vissza belém. Öklöm a hideg burkolatnak feszült, körmeim a festékbe kaptam, és egy újabb strigulát véstem a falba, a megannyi mellé. Mint a börtönben, úgy számolom a napokat, amennyire esélyem van, életem végére kicsíkozom fele még a mennyezetet is, ha megtanulok repülni, de addig is elleszek a falakkal. Végül lehanyatlott kezem az ölembe, homlokom nyomódott a falnak, és az üvöltözéssel tarkított csendben merengtem a semmibe percekig. Sóhajtottam, nem tudtam, mihez kezdjek magammal, mit műveljek, mit csináljak, hogy a nyomasztó érzés odabent csituljon, hogy le tudjam magam foglalni valamivel. De mivel? Egy játszó pajtival jó lenne, egy olyannal, akit darabokra szedhetek, akibe belekóstolhatok. Ismét remegek, ismét nagyokat nyelek, és lehunyt szemekkel szorítom ökölbe kezemet. Kezdem azt érezni, hogy kellenek a bogyók, kellenek a drogok, hogy elnyomjanak bennem mindent addig, ameddig kell, ameddig nem kapom meg amit akarok. Ők nem fogják megadni nekem, távol tartanak tőle, ki akarnak belőle gyógyítani, csak nem hagyom magam, meggyógyítom magam, küzdök ellenül. Igen, a végsőkig.
Elbóbiskolhattam, nem sokat, mert nem dőltem el, ugyanúgy a falnak dőlve ücsörögtem. Nem zsibbadtam, kikapcsoltam nyílván, mint valami gép, amikor túlpörög, vagy lemerül. Nyújtóztam, tagjaim hangosan roppanva engedték ki a gőzt, ajkaimon elégedett sóhajt szakadt ki. Kezeimet leeresztve másztam le az ágyról, vakartam meg arcom, morogva, mint valami bolhás eb, és az ajtó felé tekintettem. Sehol senki állapot uralkodott, a legjobb. Így, már meg is indultam kifelé, haladtam a folyosó felé, a mini szabadság felé, mint az igazi őrültek. Nem, nem tartom magam betegnek, csak különlegesnek. Lassan már azt érzem irigyek rám, mert én merek más lenni, mint az átlag, és nem a tömegbe olvadok mint ők. Ennek oka lehet pedig az, hogy bezártak ide, nyilvánvaló. Irigyek mind, de pukkadnának már meg benne. Elképzeltem, menet közben ábrándoztam arról, hogy sorban durrannak el, mint a lufik, egytől egyig, hogy aztán belsőségekben, és vérben gazdag mocskot hagyjanak maguk után. Szép lenne, túl szép, és nem is igaz. Ezt sajnálom csak benne. Körbetekintek inkább, és a folyosó elsőre teljesen néptelen, csak egy-két totálisam reményvesztett kupac szorong a folyosón, akiknek már arra nincs eszük, hogy ne maguk alá csináljanak. Fintorogva kerülgetem őket, haladok előre, és a megszokott út helyett letérek egy olyanra, ami tilos, ami elviekben nem járható, és amit most akarok látni. Vígan dúdolva haladtam a leégett szárny felé, mintha az egy virágos folyosó lenne, nem a pusztulás színhelye. Mentem, kerültem, bujkáltam, merengtem. Nem volt hosszú út, sem tartalmas, de jobb volt, mint az ágyon merengeni, és ücsörögni. Azt nem tudtam még, mit kezdek majd ott, sem abban nem reménykedtem, hogy leledzik ott-e valaki. Hisz ki menne oda? Ki az a lélek? Senki?
Tévedtem, kicsit nagyon is, de elnézhető volt, megbocsátható. Amint közeledtem, távolodtam a többi mocsoktól, hangokat hallottam, igen emberi hangokat. Megtorpantam egy pillanatra, mint valami kopó, és füleltem. Nem valóság, ébredj fel. Már indultam is tovább, közeledtem felé, mikor végre megpillantottam. Nem állt tőlem messze, igen közel volt, és igencsak kiakadhatott a fejében valami. Ismét megálltam, de most majdnem-végleg, elég közel volt, biztos kiszúrt, biztos lát már. Ez a célom. Egyelőre.
- Nem álmodsz, vagy ha igen, akkor ugyan azt álmodjuk. – szakítottam meg a koppanással tarkított csendet, miközben körmeimmel saját ujjamat kaparásztam, szinte akaratlanul, tudat alatt. Megint.
- Ha már itt vagy, akkor az a súlyos valóság. Valaki bepakolt ide, és letudta rólad a gondot. A kintiek már csak ilyenek velünk. – teljesen úgy kezeltem magunkat, mintha mi egy külön faj lennék, egy külön kaszt. De lényegében ez volt. Senkinek nem kell a bolond otthonra, senki nem akar gondoskodni róla. Beraknak ide, és haljunk meg. Temetés, sírás, és másnapra boldog mindenki. De, ahogy szokás mondani, jön még kutyára kamion.. addig is megmaradok itt, figyelem őt, és próbálok értelmes gondolatokat kipréselni magamból, nem pedig arról ábrándozni, hogy az ő húsába kellene beletépni..



x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sabrianne C. Hawkins
Patient
avatar

ϟ KOR : 25
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : ♦ dark haven high
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 37
ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    Hétf. Jan. 07, 2013 1:10 am

Tony & Anne


Kellemes borzongás fut rajtam végig, amikor félálomban megérzem az ismerős, cirógató érzést az arcomon. A nap első sugarai köszöntenek ismét. Nincs is ennél jobb, üdítőbb, mint amikor így a nyári reggeleken betűz az ablakomon. Valamiért déjá vu érzés fog el, amit nem teljesen értek, éppen mivel ilyenkor minden reggelem ugyanilyen. Egyedül a leánder illat hiányzik. Kivételesen nem hagyta senki nyitva az ablakomat. Máskor ennek talán örülnék, de most... Ahogy mély levegőt veszek, áporodott, dohos és klóros szaggal telik meg a tüdőm. Azonnal elmúlik a déjá vu, és valami különös, kellemetlen szorongás veszi át a helyét. Próbálom szoktatni a szemem a vakító napfényhez, ezért lassan pislogok párat. Meg akarom ismerni a szag forrását, hogy mielőbb kivághassam a szobámból. Kicsit rendmániás vagyok, de hát ez van. Végül egyik kezemet felemelve árnyékot csinálok a szemeim előtt a tenyeremmel, és felülök. De mintha ezzel a mozdulattal átlibbentem volna egy másik, félelmetes és undorító univerzumba. A szobám megszokott és otthonos képe helyett valami börtönszerű lyuk tárul a szemeim elé. Ez biztos csak valami nyavalyás álom. Ez nem lehet a valóság. Képzelem. Fel kell ébrednem, méghozzá sürgősen! Lekeverek magamnak egy pofont, mely hangosan csattan az arcbőrömön, és a fájdalom sem marad el, de a rémképek nem távoznak. Lassan körülnézek. Valaki békésen szuszog rongyos ruhájában nem messze tőlem egy másik ágyon. Nyilván nem lenne szép dolog felébreszteni, még akkor sem, ha ez csak egy álom.
Lelógatom a lábaimat kibújva a szürkés takaróm alól, majd lehuppanok a padlóra, és mezítláb indulok útnak. Lábujjhegyen hagyom el a szobát, és lépek ki a folyosóra. Kicsit hűvös a talaj, de nem olyan vészes. És valószínűleg hamarosan felébredek, addig meg majdcsak kibírom. Kicsit szétnézek, hátha van itt valahol valami kellemesebb hely is, mondjuk egy szép udvar, rendezett park...
Ahogy lassan haladok a folyosón, és ki-kitekintek az ablakokon, feltárul előttem a keresett udvar, de egyáltalán nem olyan, mint képzeltem. Ismeretlenül ismerős érzés kerít hatalmába, mintha jártam volna már itt valamikor. Csak nem tudom mikor. És minek? Mit kereshettem valaha is egy ilyen helyen? Aztán váratlanul megvilágosodok. Az ott a Dark Haven High udvara. Az intézet, ahová mindkét nővéremet zárták. Csak a látogatói rész ennél sokkal bizalomgerjesztőbb. Két tenyeremet az üveglapra tapasztva bámulok kifelé. Mit keresek itt? Hogy kerültem ide? Aztán felrémlik valami homályos emlék arról, hogy anyám üvöltözik velem, mert ugyanolyan szörny vagyok, mint a nővéreim, és egy öltönyös férfi ígéri a segítségét. A szívem összeszorul, és egyre nehezebben veszem a levegőt, mintha a teremből szépen lassan kiszivattyúznák az oxigént, én pedig fulladozok. Valami meleg és nedves csípi a szemem. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Ez csak egy rossz álom. Nyugalom, Anne, nem sokára felébredsz!
Összezavarodva, remény vesztve, és kicsit még mindig nehezen lélegezve csúszok le a fal mentén. Erőszakkal fogom vissza magam, hogy ne sírjak. Erősnek kell lennem. Ha tényleg ott vagyok, ahol gondolom, erősnek kell maradnom, hogy megmutassam, én egyáltalán nem vagyok idevaló. Szerettem volna újra látni a nővéreimet, igen. De nem ilyen körülmények között. Könnyeimet törölgetve, valami zsebkendő féle után kutatva túrom át a zsebeimet, de csak egyetlen apró cetlibe botlanak ujjaim. Meglepő módon a saját, megszokott írásommal ez áll rajta:

Kedves Anne! Talán már kitaláltad, de már te is abban az intézetben vagy, ahová a nővéreidet zárták. Valószínűleg nem emlékszel, hogy kerültél ide, de ne aggódj, nem is kell sokáig maradnod. Ígérem, mindent megteszek, hogy mielőbb kijussunk innen. Tarts ki!

Titkos őrangyalod:
Yvana
Az előbbinél is nagyobb zavarodottsággal gyűröm apró galacsinná az üzenetet. Ki a franc az az Yvana?! És miért ír nekem? Mit akar tőlem? Mi köze hozzám?
- Nem, ez nem lehet a valóság. Ez egészen biztosan csak álom. Anne, ébredj fel! - verem a fejem hátrafelé a falba. - Ébredj fel! - Koppanok ismét. Majd újra és újra, miközben egyre kétségbeesettebben és hangosabban igyekszem felébreszteni magam.


x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x


Two sides

of one broken mind
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://briaandtheworld.tumblr.com/
Amanda B. Lawrence
Admin
avatar

ϟ KOR : 31
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : ▲ hampshire
ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 260
ϟ CSATLAKOZÁS : 2012. Dec. 13.

TémanyitásTárgy: Folyosók    Kedd Jan. 01, 2013 3:17 am

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Folyosók    

Vissza az elejére Go down
 

Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Behind The Walls :: ϟ 2013, Hampshire, Massachusetts :: Dark Haven High :: Leégett Szárny-