Az oldal egy részét az American Horror Story: Asylum c. sorozatból vettük.
A másik fele, a Dark Haven High ötlete Mary Eunice McKee és Dr. Oliver Thredson szüleménye. Ahogyan a története is.
Az oldalon található képek, kódok mind a no-way-out tulajdonában állnak. A Poster-Profil-t köszönjük a mi egyetlen Kötinknek. A lopás komoly következményeket von maga után.
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : ۩ hampshire ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 570 ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 01.
Tárgy: Re: Helyi operaszínház Kedd Feb. 12, 2013 8:28 am
Miss Dalton és Mr Roux
Ahogy megítélhetem, megjegyzésem tökéletes volt, s látszólag őszintén megnevettette, s én már csak ezen okból kifolyólag is tudtam, hogy tökéletes úton vagyok, s habár az ilyesfajta nő, mint amilyen Miss Dalton is, szinte elvárja, hogy egy férfinek humorérzéke legyen – amellett természetesen, hogy mocskosul gazdag és jó esetben legalább olyan jóképű, mint amilyen én magam is vagyok. Nem tagadom, hiszen tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a gyengébbik nem képviselői számára meglehetősen vonzó tulajdonságokkal rendelkezem, legalább is a felszínen, ha jobban megismernének minden bizonnyal nem ezt mondanák... Pardon, akkor már semmit sem mondanának, hiszen az én arcomat látnák utoljára eme gyönyörűnek nem éppen mondható világban, amely sokszor csak kegyetlenséget szül, az újabb kegyetlenségből – vagy éppen a szeretetből, lássuk be, hogy az emberi történelemre mindkettőre volt rengeteg példa, azonban az előbbi verzióra nyilván több. – Pontosan, ahogyan mondja – rosszallást színlelve, amit igazából nem is kellett annyira megjátszanom értek vele egyet, s bár nem különösebben kedveltem az ilyesfajta mulatságokat, ritkán is jártam el ehhez hasonló helyekre – többnyire csak, ha muszáj volt vagy ha az áldozatomhoz így férkőzhettem közelebb, akkor kénytelen voltam elviselni, eme szörnyű kínokat, azonban jelen helyzetben nem tudom eldönteni, hogy az előadás volt rosszabb, vagy a mellettünk ülő férfiállat –, aki inkább emlékeztetett egy túlhízott malacra, s ez még így is lehetne az állatokra hatalmas sértés, bár nekem nincs jogom ítélkezni, hiszen mégis csak én vagyok a sötétség egyik tökéletes megnyilvánulása. Intettem a pincér felé, akit kibéreltem az estére, s rögtön ugrott is, talán még a páholyba is berohant volna, ha látta volna, hogy kérnék valamit – erre mondják azt, hogy mindennek megvan a hála, az ember egyszerű lény, nem kell több a pénz ropogós illatánál, s már is úgy ugranak, akár a bolhák az ebek hátán. Lássuk be, hogy pénzzel valóban könnyebb az élet. A fiatalember hamar meg is hozta a tálcán az italt, levettem mindkettőt, majd a hölgy felé nyújtottam. – Az italja – nyújtottam át neki, s ugyan sablonos csel "véletlenül" az üveg átvétele közben megérinteni a másik ujját, mégis minden alkalommal beválik, azonban én nem szégyenlősködöm, hiszen tudom mivel is állok szemben, mesés ajándék reményében ez a hölgy olyan, akár egy luxus prosti, megvan az ára, amit én hajlandó is vagyok megfizetni. – Gondolom az üldögélés után, inkább menne egy kört a halban, vagy inkább ülne? – Személy szerint inkább az előbbihez ragaszkodtam volna, azonban ráhagytam, hiszen nekem is nemsokára eljön a tökéletes időpont, hogy szórakozhassak... Mi tagadás, türelmetlenül is várom. – Ahogy gondolja – bólintok, miközben tekintetemmel megkeresem az úriembert, már csak a tekintetből is meglehet ítélni, hogy régebben milyen kapcsolat lehetett kettejük között, hiszen ehhez nem kell egy Einstein-nek lenni, csak egy kicsit jobb megfigyelőképességgel kell rendelkeznie az embernek. – Ugyan, ki akarna itt maradni egy ilyen pocsék előadáson, egy disznó mellett? – Nézek rá kérdően egy pillanat erejéig. – Főként, ha esetleg jobb társaságot is kereshetne magának az ember – teszem hozzá, miközben elkérem tőle a bilétát, mert gondolom nem ilyen lenge ruhában jött, így minden bizonnyal van is kabátja, amint megszerzem az övét, valamint az enyémet is, visszatérek hozzá, majd ráadom. Mire nem jók a filmek? – Akkor gondolom indulhatunk – kezemet felé nyújtva várom, hogy belém karoljon, nyilván az én autómmal megyünk, amúgy sem voltam elragadtatva a taxitól.
Astrid Dalton Victim
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Magasabb körökben. ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 3 ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 23.
Tárgy: Re: Helyi operaszínház Vas. Feb. 10, 2013 11:42 pm
Astrid & Belizaire
Nem tudtam megállni kuncogás nélkül a marhacsorda megjegyzését ami igazán illő volt a helyzetre. Legfőképpen ezért nem szerettem operába járni. Még most is emlékszem anyám első és utolsó próbálkozására amikor operába vitt gyerekkoromban. Sosem bírtam csendben ülni és az az este sem volt kivétel ez alól. Hazafelé pár apró pofonnal próbálta ellensúlyozni a műsor alatt tett engedetlenségem én pedig duzzogva rohantam fel a szobámba és megfogadtam, hogy sosem megyek többet operába. Legalább is akkor így gondoltam, de most, hogy férjem a világ legunalmasabb alakja és egyetlen haszna a sok pénz ami a zsebében lapul mindent meg kell tennem azért, hogy valahogyan kiszabaduljak az unalmas hétköznapokból. Mindjárt elérem azt a kort amikor már senki sem fog rám úgy nézni mint most és így nem meglepő ha izgalmat akarok, valami kihívást az életembe. Egyszer élünk mondta nekem már sok mindenki de most kezdem csak igazán érezni ennek a mondatnak a jelentőségét. Kacéran pillantottam fel Mr. Roux-ra mikor karját nyújtotta felém majd a következő pillanatban finoman simult karom az övéhez. Kiérve a fülledt teremből megcsapott a hideg levegő és némiképp lehűtötte kipirult arcom, amit nem csupán a hőség okozott a teremben hanem Mr. Roux közelsége is. Sosem vetettem meg a férfiakat, és meg kell hagyni az idáig tett próbálkozásai hízelgőek. Tartanom kellett magam főképp az ő jelenléte mellett nem szabadott engednem a csábításnak, elvégre ismertem a fajtáját. Be akarja keríteni az áldozatát és csak utána elkapni, habár ebben a pillanatban cseppet sem bántott volna ha ez a folyamat felgyorsulna. Halk kuncogás hagyta el ajkam Mr.Roux mondatán. Ez eléggé enyhe kifejezés mind a férfit mind az előadást tekintve. Bizonyos szinten mind a kettő szánalmas és kicsi az eltérés. Mosolyogtam rá bájosan mintha természetes és cseppet sem lenne kegyetlen dolog amit mondtam. Láthatóan nem zavarta mert itallal kínált én pedig finom éllel ejtettem ki a kellemes bor csilingelő nevét. Egy pohár chardonnay jól esne. Mondtam kívülről nem feltűnő kíváncsisággal miközben ujjaim a fülem mögé seperték göndör szőke fürtjeim. Ameddig a pincér feleszmélt és dolgára indult én kíváncsian futottam végig az embereken egészen addig a percig amikor megláttam egy ismerős személyt. Gazdag és helyes és ő volt az első akivel a bűn útjára tévedtem házasságom után tekintetünk összetéved és egy kacér mosollyal emeli poharát felém. Zaklatottan pillantottam el és megigazítottam a vállamon pihenő stólám. Elengedtem Mr. Roux karját és a másik oldalára álltam elbújva a kéretlen szemek elől majd bájosan pillantottam rá másik karjába karolva. Meglehet nem illő ilyet mondanom, de nem mehetnénk egy csendesebb helyre ? Pillantottam szemébe és próbáltam híven tükrözni zavartságom majd oldalra pillantottam a tömeg felé. Tudja van itt egy nem épp barátságos személy és habár nagyon... érdekfeszítő az előadás mégis úgy gondolom talán máshol jobb lenne. Kortyoltam az immár kezemben pihenő hideg pohárba. Majd gyorsan hozzá tettem ironikus megjegyzésemhez. Persze ha csak nem szeretne maradni, mert ez esetben hívok egy taxit. Mosolyodtam el és tekintetem újból a sorok között fürkészte a nem kívánatos személyt.
Belizaire Roux
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : ۩ hampshire ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 570 ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 01.
Tárgy: Re: Helyi operaszínház Szomb. Jan. 26, 2013 1:11 pm
Miss Dalton és Mr Roux
– Részemről az öröm, Miss Dalton. – Ó, igen, de még micsoda öröm, somolygok magamban, nem szoktam általában áldozattal ennyit hezitálni, hogy még az operát is szívesen meglátogatom, most azonban szükségesnek éreztem, hiszen így tökéletes, mint ahogy az állatok teszik a vadonban, becserkészik az áldozatot, aztán lecsapnak rá. Mindig is lenyűgözött ez a viselkedés az állatoknál, szerencsére azonban én mindig a vadász voltam, akinek a karmai közül csupán egyetlen egyszer sem csúszott ki az irányítás a kezei közül. – Várjuk meg míg a marhacsorda kivonul – mintha csak a vízért tolongtak volna, úgy rohanták meg a folyosókat, pedig a legtöbben még ilyenkor is csak tétlenül ácsorogva bámultak egymásra, mintha azt se tudnák, hogy mi tévők legyenek, meg az üres fecsegés, amelyeket alkalomadtán meg is tesznek, nevetséges és roppant unalmas. Persze, ők magukat értelmes embernek hiszik, de ez közel sincs így, a legtöbbünk IQ-ja jó, ha megegyezik a 91 és 100 közötti értékkel, ami teljen átlagos, semmiben sem különböznénk egyetlen embertől sem, sokan csak a pénzük miatt lehetnek itt. – Gondolom különösebben maga sem élvezi az előadást, amellett a bizonyos úriember mellett – jegyzem meg, miközben nyújtom neki a karomat, már nem tolongnak annyian az ajtónál, ideje volna frissítőért menni, s ahogy magamat ismerem ez sem lesz gond, hiába vannak a pultnál annyian, ennél én igyekeztem sokkal technikusabban megoldani, méghozzá egy lefizetett pincér segítségével. Bámulatos, hogy mennyire az orruknál lehet vezetni bárkit is, amint meghallják a pénz hangját, amint megérzik a pénz bűnös illatát. Az embereket folyton kísértésbe viszi valami, a kapzsiság. Kegyetlen kínokkal is fog ez járni, mint ahogy a nő számára is. A folyosóra kiérve rögtön a pult felé veszem az irányt jellemzően teli volt. – Mit óhajt, Miss Dalton? – Fordulok felé kérdő tekintettel várva a válaszát, nekem igazából teljesen mindegy volna, hogy mit igyak, nem igazán voltam szomjas sem, ez amolyan udvariasság kérdése, mielőtt esetleg bármi más egyéb kérdezgetésbe is belekezdenék. Ráérek, hiszen van még két szünet az előadások között, bár ha a férfi így folytatja, akkor már a következőnél haza megyek, mert nem bírom elviselni ha valaki hörög mellettem, a másik pedig beszél hozzám. Képtelen vagyok ekkora zajban koncentrálni... Nem véletlen, hiszen ez a beszélgetés sem egészen úgy kezdődött, mint ahogyan én azt akartam, azonban kénytelen voltam megragadni az első kínálkozó alkalmat, bár nem lennék biztos abban, hogy máshol nem sikerült volna, szeretek mihamarabb cselekedni.
Astrid Dalton Victim
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : Magasabb körökben. ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 3 ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 23.
Tárgy: Re: Helyi operaszínház Szomb. Jan. 26, 2013 8:01 am
Astrid & Belizaire
Egy újabb éjszaka amit az unalmas férjem nélkül tölthetek, szinte megváltás lesz végignézni ezt a művet, habár nem valami figyelemreméltó előadás keretében. Bár a mellettem ülő förtelem sikeresen elveszi azokat a szebb pillanatokat is a köhögésével amikre kíváncsi lennék. Az ének alább hagy de a drámai végszó ahogyan a hegedű lezárja az első negyedet az egyetlen ami elvarázsol ebben az egész előadásban. Én is épp úgy mint mindenki más felemelkedem a székből, kezem végigcsúszik a combomon megigazítva a krémszínű selyemruhám majd kezembe veszem az eddig ölemben lévő hasonló színű ridikülöm. Szánakozva veszem észre, hogy a számára szűk székben pöffeszkedő alak a fenekemet bámulja. Undorodva pillantok el és visszafolytok egycsípős megjegyzést miközben ritmusosan ütöm össze a kezem. Bár meg kell mondjam, nem szívből jövő taps ez és már alig várom, hogy kiszabaduljak a tömegből és nem mellesleg a túlsúlyos férfi mellől. A másik szék felé pillantok feszülten figyelve mikor verekszik át a túlsúlyos férfi szegény mellette ülőn ám ekkor veszem észre, hogy nem is olyan ismeretlen. Nem is tudom miért lepődöm meg azon, hogy Mr. Roux-ot látom elvégre mostanában a napnál is világosabb, hogy a kegyeimet keresi. Ott van minden rendezvényen, jó barátja a férjemnek és majdnem mindenhol ott van ahol én. "Ugyan miért?" hangzik fejemben a költői kérdés miközben bájosan nyújtom felé a kezem amire azon nyomban lágy csókot nyom. Meg kell hagyni legyen bármilyen rámenős, hülye aki nem veszi észre mennyire helyes. Nagyon örülök, hogy újra látom Mr. Roux. Ugyan ki ne emlékezne magára. Mosolyogtam rá bájosan majd a következő pillanatban a helyére igazítottam a stólám és a kérdésére újból a szemébe pillantok, némi hezitálás után pedig megszólalok. Meg kell mondjam Mr. Roux nekem a megtiszteltetés. Természetesen elfogadom. Tettem a fülem mögé néhány kósza tincset majd felkaptam a fejem a mögöttem torlódó emberseregre akik arra vártak, hogy végre elinduljak.
Belizaire Roux
ϟ TARTÓZKODÁSI HELY : ۩ hampshire ϟ HOZZÁSZÓLÁSOK SZÁMA : 570 ϟ CSATLAKOZÁS : 2013. Jan. 01.
Tárgy: Re: Helyi operaszínház Szomb. Jan. 26, 2013 5:17 am
Miss Dalton és Mr Roux
Unott tekintettel pásztáztam végig a páholyban ülő férfiakat, s nőket egyaránt, most is mint ahogy mindig ugyan azt a következtetést vontam le, mely szerint ezeknek az emberek többsége annyit nem ér, mint egy tehénnek a trágyája. S talán bíráskodásom most is kiült az arcomra, nem tehettem róla, hiszen... nézzünk csak körbe. Lenyalt hajú pöffeszkedő férfi ül a mellettem lévő ülésben, keze olyan húsos, hogy az én karfámat is elfoglalja, fuldokló köhögése tökéletesen jelezte, hogy komoly légzési nehézségei vannak, körmének sárgás színéből ítélve sem lehet feltétlenül jobb a helyzet, úgy tűnik, hogy a mája szinte már kezdi felmondani a szolgálatot – vagy éppen sokat dohányzik. A mellettem ülő másik férfi... ő mellette legalább kényelmesen ellehetett férni, bár bosszantóan beszélgetős kedvében volt, s úgy tűnt, hogy nem igazán fogta fel a: maradjon csöndbe, ha kérhetném szavaknak a tökéletes jelentését. Kiábrándító. A tapsolás rázott ki elemezgetésből, már az elejétől kezdve nem azért jöttem, hogy megnézzem ezt a csodálatos művet, hiszen soha nem kötött le az opera, legalább is nem különösebben keltette fel az érdeklődésemet, a mai napon csupán azért jöttem ide, hogy egy kicsit közelebb csalogassam magamhoz a bájos szőkeséget, Miss Daltont aki a kövér férfi mellett foglalt helyet. Ahogy a kövér férfi fel állt, én is úgy tettem, hiszen más különben nem juthatott volna ki – pofátlan módon beült a sor közepére. – Elnézését kérem Miss Dalton – mosolyogva pillantottam le a hölgyre, aki most is mint mindig drága ékszerektől csillogott. – Talán emlékszik rám, a férje egyik összejövetelén már találkoztunk, Belizaire Roux – ahogy felém nyújtotta a kezét, nem voltam rest egy pillanatig sem, gyöngéden emeltem kézfejét a számhoz, leheletnyi érintésemtől is pusztán látszott, hogy kirázta a hideg. Magamban megforgattam a szemeimet, a nőre jellemző, már hetek óta rajta vagyok, s komoly szándékomban áll megszabadítani "tőle" a barátomat, s ugyan még nincsenek ötleteim, hogy mihez kezdhetnék vele, de már körvonalazódik egy ötlet a fejemben. – Nem inna esetleg egy kis pezsgőt, esetleg bort? – kérdőn vonom fel a szemöldökömet, várakozóan pillantva rá. – Megtisztelne. Makulátlan, talán már túlzó udvariasságomnak köszönhetően, amelyet a hölgyekkel szemben hajlamos vagyok megejteni, egyszerűen elvarázsoló – legalább is ezt szokták mondani, hiszen egy ilyen nővel finoman kell bánni. Elvégre ez a nő nem Miss Williams, akivel élvezni kell az életet. Nem. Miss Dalton az a nő, akit meg kell ölni.